Nosztalgiáztak a barcsi kézilabdások:
Ismét találkoztak az 1970 és 1980 között Barcson kézilabdázó férfi csapat alapító tagjai. A Rekreációs Központban már a várokozás is reményteljes volt. Érkezés sorrendjében nagy örömmel köszöntötték egymást a régi játszótársak. A barcsi férfi kézilabda meghonosítója, Hortobágyi János csapatvezető-edző elevenítette föl az alakulás időszakát, a szervezési feladatokat, az egyhónapos nyári edzőtáborokat. Gáspár István, a találkozó kezdeményezője, a csapat legeredményesebb játékosa is nagyon boldog volt, hogy sokan elfogadták a meghívást. Bankó Béla kapus elmondta, hogy „nagy érzés volt veletek játszani”. Magyar- történelem szakos tanárként tanított testnevelést, de amikor elvégezte a testnevelés szakot, akkor már nem!? A kézilabda nélkül nem lenne ma is ilyen jó egészségben. Palotai Zoltán elismerte, hogy a Hortobágyi – Gáspár duó fertőzte meg őt és a csapattársai a kézilabdával. Aktív játék után a fiatalok felkészítésével foglalkozott testnevelőként. Hargitai Lajos kapusélményeiről, a Segesden lejátszott mérkőzések hangulatáról mondta el emlékeit. Csapó László, Gruber István, Gujzer Tibor, Gulyás József, Krisztbaum József, Pozsonyi László több játékélményt és csapattal kapcsolatos eseményt elevenítettek fel. Horváth László a mérkőzések utáni hangulatokat idézte fel, valamint Gelencsér Imre által költött csapat kézilabda himnuszát. Néhány strófa el is hangzott a találkozón. A jelenlévők megemlékeztek az eltávozott társakról is, Bátorfi Jenőről és Gelencsér Imréről.
Többen elkerültek Barcsról, de szívesen jöttek a csapattagokhoz.
A közösen elfogyasztott ebéd, a régi játszótársakkal való találkozás megerősített mindenkit abban, most már ne várjanak harmincegynéhány évet, és jövőre is találkozzanak. Ebben a jelenlegi szervező, Horváth Gábor sportreferens segíti a kézilabdázókat. Voltak, akik munkahelyi és egyéb elfoglaltság miatt nem tudtak részt venni a találkozón, de reméljük a következőn teljes lesz a létszám.