Barcs dinamikusan fejlődő kisváros a magyar-horvát határon, a barcsi kistérség természetes központja. Közúti határátkelőhelye az EU leendő kapuját jelenti Dél-Kelet Európa irányába. A város a Duna-Dráva Nemzeti Park területén fekszik.

A 60-as évek közepén történt ipartelepítés, a középfokú oktatás elindítása, a Dráva-híd újjáépítése és megnyitása, az infrastruktúra fejlesztése, az intézményi hálózat kiépítése eredményeként 1979-ben városi címet kapott.

A 90-es évtizedben a város gazdasága régen nem látott átalakuláson ment át, új városközpont és sétálóutca épült, lehetővé téve a kulturált bevásárlást, a kikapcsolódást. Korszerűsítésre került a határállomás, kereskedelmi létesítmények épültek és ipari park létesült. A határátkelő fejlesztési terveiben a már elkészült kamionparkoló mellett állat- és növényegészségügyi állomás, vámszabadterület, vámügynökség kialakítása szerepel.

A rendszerváltás után szinte minden területen gyors, olykor már rövidtávon is negatív következménnyel járó átalakulás indult meg. A városba települt ipar elsősorban az építőiparhoz kapcsolódott. Ez az iparág az 1990-es évek elejére gyakorlatilag megrendelések nélkül maradt. Hasonlóan hatott Barcs gazdaságára a szomszédban dúló háború, a mezőgazdaság átalakításával járó problémák, valamint a foglalkoztatás szempontjából stratégiai fontosságú nagyüzemek olykor rosszul sikerült privatizációja. A 19% körüli munkanélküliségi mutatón csak szépíteni tudnak a megszűnt üzemek munkásait csak nagyon kis részben alkalmazó vállalkozások, így az egykor segéd- vagy betanított munkából élő képzetlen munkaerő számára ma is kiszámíthatatlan a jövő.

A mezőgazdasági struktúrában a birtokviszonyok jelentősen megváltoztak. A város egyik legnagyobb munkáltatója, a több mint 50 éve működő Vörös Csillag Termelőszövetkezet is átalakult, jogutódja a Dráva Coop Rt. A termelőszövetkezet által művelt földterület a kárpótlások, illetve a Duna-Dráva Nemzeti Park létrehozása miatt csökkent. Néhány mezőgazdasági magánvállalkozás működik, jelentős a közép- és törpebirtokok száma is. Tendencia, hogy az állatállomány fokozatosan csökken, úgy tűnik, kezd visszaállni az önellátó szint a városban. Kiemelhető viszont, hogy az állattenyésztéshez kapcsolódó feldolgozóipar (Dráva Tej Kft.) hosszú ideje sikeresen működik.

A település az utóbbi években jelentős részben a kereskedelemnek köszönhette ugrásszerű fejlődését. A délszláv háborút követő horvát bevásárló turizmus fénykorában a kereskedelmi és szolgáltató vállalkozások mintegy 15.000 négyzetméter alapterületen kínálták áruikat, illetve szolgáltatásaikat, az üzletek és vállalkozások száma közel 700 volt! A délszláv térség konszolidációja után a kereskedelmi forgalom drámai mértékben visszaesett, napjainkban a háború előtti "normális" szinten működik. A helyi ellátás derékhadát (a kisebb cégekkel együtt) a Barcs és Vidéke ÁFÉSZ alkotja, a multinacionális vállalatok letelepedéseit eddig nem kísérte látványos siker (Pólus, Billa), ami többnyire a szerény helyi vásárlóerőnek tudható be.

A számos negatív hatás ellenére a város az utóbbi évtizedben mégis óriási átalakuláson ment keresztül. 1994-re felépült az új városközpont, az új posta felépítésével együtt korszerű, digitális telefonközpontot helyeztek üzembe, megkezdte működését a HÍD TV helyi stúdiója. Új utcák nyíltak, lakások épültek, hosszú idő után templomot építhetett a református gyülekezet, felépült a második sportcsarnok, fejlődött az intézményhálózat. Az Európai Unióhoz való csatlakozás előestéjén két korszerű, a várost elkerülő úton közelíthetik meg az átutazók az uniós előírásoknak megfelelően újjáépített határátkelőt. Több éves előkészítő és építőmunka után megkezdte működését a regionális szennyvíztisztító, a városközpontban új 88 lakásos lakótömb épült.

A város kereskedőváros-jellege ugyan részben megmaradt, de egyre inkább stratégiai célként fogalmazódik meg a természeti környezet adta lehetőségek kihasználása, az idegenforgalomra épülő városfejlesztés. A Duna-Dráva Nemzeti Park barcsi szakaszán elsősorban a Drávához kapcsolható lehetőségek jöhetnek szóba, a vízi turizmus és a vízi szállítás. Az egyéni és csoportos vízitúrák mellett ma már sétahajózásra is van lehetőség. Távlati célként fogalmazódik meg a vízisportok és a természet-turizmus bázisainak megteremtése, és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra kiépítése (szálláslehetőségek, kerék-párutak, turistautak).

További, eddig csak részben kihasznált lehetőségeket jelentenek a termálvizes fürdők és a vadászturizmus. A város közvetlen közelében számos kiépített termál-, és gyógyvizes fürdő található. Barcson a csaknem fél évszázada működő, kishozamú termálkútra alapozott strandfürdő elavult. Az új fúrású, lényegesen magasabb vízhozamú és magasabb hőmérsékletű termálkútra építve 2005-ben megkezdődött a Barcsi Rekreációs és Termálközpont kivitelezése, amely teljes egészében az év végére készül majd.

Barcs múltját, jelenét és jövőjét jelentősen meghatározta és meghatározza fekvése és nemzetközi útvonalakhoz való csatlakozása. A város egykori rangjának visszanyerése érdekében kialakított elképzelések nemcsak a város és környéke, de a tágabb térség, a megye és Dél-Dunántúl fejlődését is jelentősen befolyásolhatják. Az európai integráció olyan körülményeket teremt a térség számára, melyekben - reményeink szerint - a határmentiség hátrányból előnnyé válik. Barcsnak erre kell felkészülnie, és ennek kell megfelelnie a következő években.

Rózsás Márton

Barcs mai arculatát a régi, hangulatos utcák, a 70-es 80-as években épített lakótelepek és a 90-es években - a kereskedelem gyors fejlődésének hatására - kialakult új városközpont szerves egysége adja.
A település lakói büszkék a város tisztaságára, közművesítettségére, a közterületek rendezettségére.

Az elmúlt 10 év fejlődése építészeti szempontból látványos volt. A Magyar Urbanisztikai Társaság 2000-ben Hild-díjjal tüntette ki a várost. A díj odaítélésének indoklásában kiemelték, hogy településünk kisvárosias léptékben egységes keretek között fejlődik.